Eléggé pontosan emlékszem egykori önmagamra, érzésekre és bulikra - azért közben koszon kívül azt hiszem ragadt rám egy, s más.
Nyilván mindenkire ugyan az az ipse néz vissza a tükörből - bármennyi évtized is telt el. Meg persze nekem nincs Kossuth-díjam és jó eséllyel nem is lesz, maximum megélhetési kisnyugdíjas leszek, ha lesz tizenharmadik, ha se. Az én dolgom...
Az viszont nem annyira, ha egy egykori idolom az elhülyülés olyan fokán van, hogy a benyalás fontosabb, mint mondani valamit! Mert amit az egekig akar magasztalni, az bizony nincs - már.
Egyébként a hőse pont az ellenkezőjét mondta ott, ahol ő díszf*szként meredezett volna, mert nekem csak kókadozásnak tűnt...
Címke:
Személyes