Sok-sok évvel ezelőtti filmforgatáson ismerhettem meg - színészként a díszletek között és emberként a forgatási szünetekben...
Már az is élmény volt, hogy ugyan az a személy mennyire nem alapvetően más, amikor a munkája szerinti szerepet játssza és amikor magát adja. Mert a szerepjátszó magánembert szerintem nem lehet hitelesen alakítani!
Elvesztése nekem fájdalom, azonban emlékének megőrzése nagyon nem esik nehezemre, ha ugyan azt az illetőt látom és érzem - még ha a ráncok mélysége is nagyobb az arcán.
Köszönet Alinda, hogy nyilvánosan elérhetővé tetted!
Címke:
Személyes