Három embertársunk élete a börtönben ért véget, pedig az esetek a legkevésbé tűnnek rutinszerű jogi eljárások szükségszerű következményének...
Az elnöki kegyelem etosza és egyben értelme, az pont erre az esetekre lenne értelmezhető, bármilyen menekülő útvonalként használni már-már több, mint bún! A maszatolás körülötte szintén az! Nem állom meg, fel kell tegyem a kérdést:
Miféle egy országban vagyunk élésre kárhoztatva?
Elzavarjuk a rendszer kitalálóit, kiszolgálóit, avagy húzzuk tovább szégyenlősen és szemlesütve a belünket?
Címke:
Nemoké