Valahogy mindig is vonzott az ellenkezés az ellen, ami agyament és ostobán ragaszkodás ahhoz, ami rossz, de van...
Itt van például ez a Szörényi nevű manusz! Életében mennybe mehetett volna, de nem akart - és most már nem is fog. Mekkora poén lenne, ha a továbbiakban az a legendás nóta ismét előkerülne és bömbölődne kihangosítva:
„Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ,
Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád
És ha még most tied a szó,
Ne hidd, hogy így marad örökre,
Ajánlom, tűnjél el a színről sietve.”
Levikém! Bírtalak, de biztos, hogy félreértettelek...
Címke:
Személyes