Az America's Got Talent (AGT) egy műsor alapvetően!
Nézik is jó sokan - ez abszolút érthető. Szinte mindenki találhat neki tetszőt, még a műfaj sem mindig a zene. Maga a műsor szerkezete is jól felépített, mindene eleme - még a zsűri is - jól kitalált, hozza a túláradó érzelmeket. Azok meg rendszerint jönnek is és egyáltalán nem vezényszóra - legalábbis ritkán érzékelhetően.
Nem mondanám magam rendszeres nézőnek, de annyira mindenképpen értesülök, hogy a kínálatból időnként fel-fel is dob egyet a rendszer. Többnyire rákattintok, de van úgy, hogy tíz másodperc múlva már lépek is. Hát most nem!
Maradtam és végignéztem! Sőt többször is...
A kezdés tök átlagos: bebotorkál a szereplő, a zsűri üdvözli - a szimpátiám már alakul a hogy hallgatom:
- Szia! Hogy vagy?
- Hát egy kicsit idegesen...
- Ez oké, de ne legyél! Hogy hívnak?
- Courtney...
- Hány éves vagy?
- Tizenhárom...
- Mi a kedvenc tárgyad az iskolában?
- A zene...
- De mégis melyik zene?
- Az összes...
Én itt már kész vagyok és felkészülten várom, hogy az ifjú hölgy elkezdje a produkciót a zsűri kedves felszólítására!
Na ami most jön, arra szokták azt mondani, hogy nem semmi!
Három másodperc alatt kiderül, hogy itt bizony nagyon sokan és sokat kapunk egyszerre! És ha beváltja a zsűri az ígéretét, miszerint mindent kiad mostantól, amit Courtney énekel ezentúl, akkor minden bizonnyal hallani is fogunk még róla. Azt pedig nagyon várom!
A közelmúlt kommersze nem annyira tetszik...
Persze a váltás nagy egy észak-angliai bányászfaluból Las Vegas sokszor talmi csillogásáig!
Csak a blog tagjai (követők) szólhatnak hozzá! A követést egyszerűen beállíthatod itt magad is, vagy üzenetben elküldheted a gmail címedet - bármelyik közösségi oldalamon! Hozzáadlak manuálisan, amit bármikor visszavonhatsz, ha mégsem érzed a helyed itt... 😎
VálaszTörlés